A nap mindig süt, bár néha felhők takarják el a szemünk elől.

Pszichoszexualitás

 Pszichoszexuális zavarok, problémák és azok terápiája tárgykörében olvasható cikkek, terápiák.

Hogy mi tartozik a szexuális (nemi) zavarok, identitászavarok közé, eléggé sokrétű kérdés volt és jelenleg is az. Átitatja az adott kultúra, szokásjog, erkölcs, vallási környezet és esetenként a jog is.


Nem tisztem, és nem is szándékom ezekben a kérdésekben állást foglalni. Klinikus pszichológusként maradok a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által szerkesztett BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása), valamint az Amerikai Pszichiátriai Szövetség által jegyzett DSM (Pszichiátriai betegségek osztályozása) diagnosztikai kritériumainál, kategóriáinál, amelyek ma alapvetően határozzák meg a nyugati féltekén a pszichiátria, klinikai pszichológia hozzáállását a témához.


A szexualitás problémái között vannak, amelyeket kevéssé érintenek vallási – erkölcsi szempontok (pl. a vágy zavarai), mások (pl. a pedofília) egyben büntetőjogi kategóriák is. Vannak, amelyek nem minősülnek betegségnek (pl. a homoszexualitás), mégis nagyon sok erkölcsi – vallási megnyilatkozás születik velük kapcsolatban.


A pszichológia nem ítélőszék, a pszichológus nem bíró. Kötelessége mindig és minden esetben a kliense érdekeit szem előtt tartva, a számára legjobb kezelést alkalmazni, és aszerint eljárni. Soha nem tévesztheti szem elől, hogy egy másik ember jólléte függ a döntéseitől.


Személy szerint, humanisztikus alapokon iskolázott pszichológusként mélységesen egyetértek a DSM-IV szemléletével, hogy a szubjektív érzést, az adott élménytől, érzéstől való szenvedést mennyire fontosnak tekinti a legtöbb esetben. Vagyis nem egy-egy adott viselkedést (bizonyos korlátok -pl. büntetőjog- figyelembe vételével természetesen) tekint zavarnak, hanem azt, hogy attól az adott ember szenved, vagy kényelmetlenül érzi magát benne, illetve interperszonális nehézségeket okoz.

A BNO ismertetése itt olvasható


 

 

 

 

Szeretne hozzászólni? Kérdése van?

 

Bookmark and Share